A háziállatként tartott kutya szabadságát az ember korlátozza akkor is, hogyha ez a korlátozás bizonyos előnyökkel jár, és lehetővé teszi az állat elsődleges szükségleteinek kielégítését.
Manapság legtöbb kutya városban él, néha a lakásba zárva, néha kerítés mögött megkötve. Nem is csodálkozhatunk azon, ha próbálkozik a szökéssel. Legtöbb esetben a kutyákat szökés közben a párzási ösztön hajtja. A fiatal kutyák félelmeik és tapasztalatlanságuk miatt nagyon ritkán szöknek el. Az otthonról megszökött kutyák néha messzire jutnak, esetenként másik városba. A kutya az első alkalom után szinte biztos, hogy újra meg fogja kísérelni a szökést. Idővel a szökések száma megnövekszik. Elrágja a pórázt, utat keres a sövényen, minél magasabbra fog ugrani, hogy átküzdje magát a kerítésfalon. A szökésben lévő kutya általában nyugodt, kevéssé agresszív. Kerüli az embert, inkább a többi kutya társaságát keresi. Akkor kerülhet sor erőszakos reakcióra, ha a szökevény pórázon lévő kutyával találkozik. A kutya veleszületetten "szociális" lény, ezért az egyedüllét is szökésre ösztönözheti. Sajnos túl gyakran marad magára a kertben, és a családtagokkal való kapcsolata csak a napi étkezések idejére korlátozható. Azért szökik, hogy más kutyák vagy emberek társaságát keresse, akiktől jut számára is némi figyelem és egy kis simogatás. Szökés előfordulhat a vadászkutya fajtáknál is, melyeknél nagyon erős a vadkeresési ösztön.
A felnőtt egyed gyakran párosodási ösztönétől hajtva szökik meg. A szökés során a kutya nagyon messzire kerülhet környezetétől. A lánc rendszerint nem akadályozza meg az állat elszökését, hacsak a kuztyát kölyökkorától kezdve nem szoktatjuk a lánchoz. A kutya szökési kedvét testmozgással csökkenthetjük. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
